Teljesítés szó jelentése
teljesítés (főnév)
1. Elvárt cselekedet végrehajtása; annak megtétele, amit egy személy feladatául szabtak, amire parancsot, utasítást kapott.
A parancsnok elvárja a katonáitól a teljesítést. A főnök a teljesítést ellenőrzi a beosztottainál.
2. Hivatás betöltése; egy elvállalt vagy kirótt szerep, beosztás, hivatal betöltése, az ezzel járó hatáskör gyakorlása és a hatáskörhöz kapcsolódó döntések, tevékenységek elvégzése.
Az igazgató minden alkalmazottjánál önálló teljesítést vár el. A kollégák számítanak egymás feladatainak pontos teljesítésére.
3. Egy vállalás megvalósítása; egy személy ígéretének betartása, az ígéretben szereplő cél, eredmény valóra váltása.
A gyerekek számítanak a szülők teljesítésére. A bizalom alapja a pontos teljesítés.
Eredet [teljesítés < teljesít + -és (főnévképző)]
