Viselkedés szó jelentése
viselkedés (főnév)
1. Mutatott reakciók, válaszok vagy mozgások összessége, amelyeket egy ember vagy más élőlény tanúsít egy adott helyzetben. Ezeknek forrásai a belenevelt magatartási minták, ösztönök, amiket a múlt behatásai benne okoztak.
A jól nevelt fiatalember viselkedése megfelelt az elvárásoknak. A gyerekeket jó viselkedésre tanítják. Egy rendezvényen más a viselkedésünk akkor, ha barátokkal, és más akkor, ha idegenekkel vagyunk együtt.
2. A jellem megmutatkozása; az a mód, ahogy egy személy egy helyzetben cselekszik jellembeli értékei alapján, erkölcsi érzékének, személyiségének megfelelően, ami megfelel tudatosságának, felelősségvállalási képességének.
A behízelgő modorú ember viselkedése visszatetszést és gyanút kelt. A hős bátor viselkedésével kitüntetést érdemelt ki.
3. Egy eszköz működése; az a mód, ahogy egy berendezés, gép, szerkezet minősége megmutatkozik, miközben ellátja a feladatát.
A márkás óra megbízható viselkedésére a gyártó garanciát vállal. A számítógép viselkedése a rajta futó és éppen működő programok minőségétől függ.
4. Egy anyag változása, jelenség megmutatkozása egy adott helyzetben, bizonyos körülmények, hatások között.
A fizikaórán a tanár különböző hőfokra lehűtött vagy melegített folyadékok viselkedését mutatja be a tanulóknak. A hídnál felhasznált anyagok hőtágulása az egyik jellemző viselkedés, amit figyelembe vesznek a mérnökök a tervezés során.
Eredet [viselkedés < viselked(ik) + -és (főnévképző)]
