Szintézis szó jelentése
szintézis (főnév)
1. Egységes egészbe foglalás, amely több elkülönült részt érint; egy szemléleti, tapasztalati, gondolati, kutatási anyag teljes elrendezése.
A művész személyes látásmódjának és a látott modellnek a szintézisét egyetlen képben ábrázolja. A kutató a források szintézisét saját meglátásaival is kiegészíti dolgozatában.
2. Filozófia: Dialektikus egység létrehozása; két ellentétes fogalom, tényállás (tézis, antitézis) ellentmondásnak megszüntetése, illetve feloldása egy harmadik fogalomban, tételben, amely a két előző tartalmát egy magasabb egészben egyesíti anélkül, hogy ellentétes voltukat megszüntetné.
A materializmus szerint a világ az anyag szintézise útján jöhetett létre, és képes a fejlődésre. Ez a szintézis mellőzi a magasabb minőség megjelenésének magyarázatát.
3. Lélektan, filozófia: Szerves egésszé egyesítés; a lélektani analízis útján kapott elemek egységbe foglalása a köztük fennálló viszonyok alapján.
A pszichológus szintézis alapján próbálja kideríteni, hogy mi a páciens bajának oka. Az új szintézis részekre bontás után válik lehetségessé.
4. Tudományos: Szerves egésszé egyesítés eljárása mint tudományos módszer.
A kutató a tények szintézisével hoz létre újabb állítást, amit kísérletekkel próbál igazolni. A tudományos kutatás az analízis és a szintézis egyensúlyát tartja meg.
5. Vegyipar, kémia: Új molekulák összeállítása; bonyolultabb vegyületek előállítása ionokból, elemekből vagy egyszerűbb vegyületekből.
A víz a hidrogén és az oxigén szintézisekor keletkezik. Az új gyógyszer hatóanyagát szintézissel hozták létre.
Eredet [szintézis < görög: szünthezisz (összetétel) < szün (össze) + tithémi (tesz)]
