Káplán szó jelentése
káplán (főnév)
1. Vallási, katolikus: A plébános segédje. Teljes jogú felszentelt pap, akit a katolikus egyházban az egyházközösséget vezető pap (plébános) mellé, teendőinek megkönnyítésére kinevezett a püspök. Papként ugyanazokat a vallási szolgáltatásokat végezheti el, mint a plébános.
Mivel a plébános lebetegedett, a káplán tartotta vasárnapi nagymisét is. A káplán boldogan vállalta magára a jegyesoktatást.
2. Vallási, protestáns: Segédlelkész. Lelkészi vizsgát még nem tett, de a teológiai tanulmányait befejezett lelkész, akit a közösség még nem avatott teljes jogú lelkésszé. Így nem keresztelhet, eskethet, temetési szertartást nem vezethet.
A káplán a temetésnél segédkezett. A mai istentiszteleten a káplán hirdette az igét.
3. Régies, vallási: Udvari pap. Egy uraság udvarában a papi teendőket végző felszentelt személy.
A kastély káplánja nagyon ritkán esketett. A királynő tanácstalanságában magához hívatta az udvari káplánt.
Eredet [káplán < ómagyar: káplán < latin: capellanus (lelkész < ereklyeőr) < cappa (köpönyeg)]
Megjegyzés: Az elnevezés eredetileg Szent Márton köpönyegének őrzőit illette.
Lezárva 7K: 2011. február 19., 09:23
