Jelenlét szó jelentése
jelenlét (főnév)
1. Egy hatást gyakorló viselkedési mód, amelyet a személy büszkesége, önbizalma és tisztessége jellemez. Ez annak a képességnek a megnyilvánulása is, hogy képes érzékelni és megtapasztalni a körülötte lévő térben megjelenő személyeket, az ott történő akciókat és az ott lévő dolgokat az azoktól való elszigetelődés kényszere nélkül, azaz anélkül, hogy hozzákapcsolná a múltat, a múltban történteket, így az elméből érkező gondolatokat, impulzusokat nem keveri ebbe bele.
A tanár jelenléte azonnal fegyelmet parancsolt az osztályban. A nagy vezetőknek mindig jól érzékelhető jelenlétük van. A jelenlét fontos az életben, mert csak így tudunk tudatosan okozni valami jót.
2. Az érzékelhetőség ténye. Egy tárgy, jelenség vagy egy személy, élőlény a fizikai világban a test érzékszervein keresztül érzékelhető volta.
A szülők jelenléte zavarta a fiatalokat. Amikor belépett a szobába azonnal észrevette a macska jelenlétét, de rá se hederített. A díszes váza jelenléte rögtön odavonzotta a belépő tekintetét.
3. Anyag megléte; egy anyagnak más anyagban alkotó elemként való megjelenése.
A műszer kimutatja a légkörben a nemesgázok jelenlétét. A sav jelenlétére a megfigyelt kémiai reakció utal.
4. Régies, elavult: Lélekjelenlét; az a lelki tulajdonság, képesség, illetve lelkiállapot, hogy egy személy meglepő, váratlan, rendkívüli esetekben, bajban megőrzi nyugodtságát, hidegvérét, nem jön zavarba, feltalálja magát.
A tábornok jelenléte a csatában tűnt ki. Olyan nagy jelenléttel osztotta a megfelelő parancsokat, hogy ez a magabiztosság erőt adott a katonáinak.