Szentség szó jelentése
A lap korábbi változatát látod, amilyen Zsoltti (vitalap | szerkesztései) 2012. február 18., 16:47-kor történt szerkesztése után volt.
szentség (főnév)
1. Vallásos, kegyeletre méltó állapot, melyet megsérteni istentelenség.
Az eskü szentsége.
2. Római katolikus nézet szerint Krisztus és az egyház által, a protestáns tannézet szerint egyedül Krisztus által rendelt jelvény, mely annak rendje szerint alkalmazva és fogadva lelkünk igazolására szolgál, azon isteni kegyelemnél fogva, mely e jelvényhez láthatatlanul kapcsolva van.
3. Kiváló, mint legméltóságosabb szentség, jelenti Krisztus testét és vérét, a kenyér és bor színe alatt.
A szentséget magához veszi.
4. A római pápa címe.
Őszentsége IX. Pius.
Eredet [szentség < szent + -ség (főnévképző)]
