Tanúságtétel szó jelentése
A lap korábbi változatát látod, amilyen Zsoltti (vitalap | szerkesztései) 2011. december 17., 17:02-kor történt szerkesztése után volt.
tanúságtétel (főnév)
1. Tanúskodás. Az a cselekvés, hogy a tanú eljárás során vall a vádolt személy mellett vagy ellen.
A tanúnak egy fontos bűnperben kellett tanúságtételt tenni, ezért biztonsági őrök vigyáztak rá. A tanúságtétel után fél óra szünetet tartott a bíróság, miközben a bírák ítéletet hoztak. A tanú a tanúságtétel előtt több fenyegetést is kapott.
2. Vallomás. Mindaz, amit a tanú a hivatalos eljárás vagy tárgyalás során bíróság előtt elmond a szóban forgó ügyről.
A tanúk tanúságtétele több pontban különbözött, és ezzel sok fejtörést okozott a bíráknak. A bíróság arra gyanakodott, hogy a tanú tanúságtétele hamis volt.
Eredet [tanúságtétel < tanú + -ság (főnévképző) + tétel]
--Vicus 2011. április 8., 22:43
