Harmónium szó jelentése
harmónium (főnév)
1. Billentyűs hangszer, amely az orgonához hasonló hangú, de alakjára nézve pianínószerű, billentyűs fúvós hangszer. A benne levő sípokat megszólaltató levegőt pedállal működésbe hozott fújtató szolgáltatja.
Az énektanár harmóniumon játszik. A kórus énekét egy harmóniumon játszó zenész kíséri.
2. Hangszerhang, amely ennek (1) a hangszernek a megszólaltatásával keletkezik.
A kórust harmónium kíséri. A harmónium nem hangzott se erősebben, se gyengébben, mint a kórus éneke.
3. Hangszeres játék, amely ennek (1) a hangszernek a megszólaltatása, a billentyűk (művészi) kezelése.
A zenész a zongora után tanulta a harmóniumot. A harmóniumot gyakorló növendék sokáig játszotta a kiválasztott darabot.
Eredet [harmónium < francia: harmonium < latin: harmonia (összhangzás, harmónia)]
