Harcsa szó jelentése
harcsa (főnév)
1. Állattan: Édesvízi hal, amely nagyra megnövő, pikkelyek nélküli, hosszú bajuszú, ízletes húsú ragadozó. Feje nagy, hát-hasi irányban erősen lapított. Száján a felső ajkon, a szájszeglet közelében két hosszú, alul négy rövidebb bajuszszálat találunk.
A harcsa a fenék közelében él, 5-20 fős csoportokban. A harcsa mindig lesből, főként éjjel támad, rendkívül falánk ragadozó. A harcsa fő táplálékai a halak, rákok. A harcsák nagyobb példányai akár vízközelben élő kétéltűeket, emlősöket és vízimadarakat is zsákmányolhatnak.
2. Halétel, ennek (1) az édesvízi ragadozó halnak a húsa mint emberi táplálék, illetve mint kész étel.
Ma harcsát eszik a család ebédre a halászcsárdában. Nagyon finom a harcsából készült halászlé.
Eredet [harcsa < ómagyar: harcsa < szláv: harcsa < harcs (étel)]