Gramofon szó jelentése
gramofon (főnév)
1. Régies: Hanglejátszó készülék, amely hanglemezre rögzített éneket, zenét, beszédet vagy más hangot a lemez forgatásával újra hallhatóvá tesz, hanggá alakít.
A gramofon egy korai lemezjátszó volt. Az első gramofont Emile Berliner (1851-1929) német születésű amerikai feltaláló készítette. A gramofon a fonográf korszerűbb vetélytársa volt.
2. Ritka, régies: Hanglemez, amelyet ezzel (1) a készülékkel le lehet játszani, és így a rajta barázdák segítségével rögzített hangot ismét hanggá lehet alakítani.
A férj egy gramofont vett ajándékba a feleségének születésnapjára. A felköszöntés után közösen meghallgatják a gramofont.
3. Ritka, régies: Megszólaltatott hang, amit ezzel (1) a készülékkel hoznak létre egy hanglemez lejátszásával.
Szombat este a társaság gramofonra táncol. A jó ritmusú gramofon kihallatszott a szobából.
Eredet [gramofon < görög: fonogram (fonográf tűjének a nyoma) < fone (hang) + grafo (rajzol)]
