Relativitáselmélet szó jelentése
relativitáselmélet (főnév)
Fizika: Az 1905-ben Albert Einstein által kidolgozott speciális relativitáselmélet elnevezése. A 20-ik század elejére több olyan kísérleti eredmény merült fel, amelyekre a Newtoni vagy klasszikus mechanika nem tudott megválaszolni. Az új, Einstein által kidolgozott elmélet néhány alapaxiómája: a fény minden inercia rendszerben, minden irányban egyforma sebességgel terjed, valamint, hogy a fizikai törvények minden inercia rendszerben ugyanolyan matematikai alakúak. Az elmélet néhány következménye: az abszolút idő és tér nem létezik, tehát a sebesség meghatározásnak mindig csak egy másik tárgyhoz viszonyítva van értelme, innen az elmélet elnevezése; az anyagnak mindig van tömege és energiája, amelyet a híres E = mc2 egyenlet ír le. Az elmélet sikerei ellenére sem tudott néhány kérdést tisztázni, mint például, a tehetetlen és a gravitációs tömeg egyenlőségének az okát. Einstein 1915-ben az általános relativitáselmélet kidolgozásával adta meg a megoldást. Az elmélet alapaxiómája: a fizikai törvények matematikai alakja minden vonatkoztatási rendszerben ugyanolyan (függetlenül attól, hogy inercia vagy nem inerciarendszerről van szó). Ez abból az elvből származik, hogy az egyenletes gyorsuló mozgást végző koordináta rendszer helyettesíthető helyileg egy nyugvó, de gravitációs térben levővel. Az elmélet következménye például, hogy az anyag megváltoztatja a teret (geometriamódosító hatása van).
A relativitáselmélet a 20-ik század egyik nagyon fontos fizikai vívmánya. A relativitáselmélet nem bizonyított tényekre, hanem felvetésekre alapul.
Eredet [relativitáselmélet < relativitás + elmélet]
