Fázis szó jelentése
fázis (főnév)
1. Változás szakasza; adott folyamat, történet egy-egy része, fokozata, önállónak tekinthető mozzanata, állomása.
Az új motor fejlesztése még csak tervezési fázisban van. A beteg gyógyulása elérte a láztalan állapot fázisát.
2. Fizika: Pillanatnyi mozgásállapot; periodikus, rezgő mozgásban lévő részecske egy meghatározott időpontban elért, a nyugalmi állapothoz viszonyított pillanatnyi állapota, helyzete.
Az ingamozgás fázisait az iskolában tanítják. A hangrezgés fázisait a hangmérnök veszi számításba.
3. Fizika: Halmazállapot; a hőtanban ugyanazon anyag egymás mellett létező, de különböző megjelenési állapotainak egyike.
A kohóban a vas még olvadt fázisban van. A jég olvadásakor a víz egy másik fázisba lép át.
4. Villamosság: Áram változásának szakasza; váltakozó áram esetén a feszültség és áramerősség tér- és időbeli változásának egy mozzanata, egy-egy periodikus változása.
A mérés azt tanúsítja, hogy a fázis változása állandó a vezetékben. Hazánkban 50 Hz-es a villamos áram fázis változása a háztartásokban.
5. Villamosság: Aktív vezeték; váltóáramú rendszer vezetékei közül azok, amelyek között a teljes feszültség megjelenik, ellentétben a nulla vezetékkel, ami ideális esetben a földdel azonos potenciálon van.
Az ajtó fölötti kismegszakító a fázist szakítja meg. A fázis érintése életveszélye, a nulla érintése nem okoz ekkora bajt.
6. Csillagászat: Látszó alak; a megvilágított égitest (Hold vagy más égitest, bolygó) olyan alakja, amelyik a Naptól származó megvilágításától és a megfigyelő (a Föld) helyzetétől függően látható.
Az első negyed a Hold egyik fázisa. A Vénusz bolygó fázisait először Galilei olasz csillagász vizsgálta meg alaposan.
Eredet [fázis < latin: phasis (holdfázis) < görög: faszisz (égitest megjelenése) < faino (mutatkozik)]
