Épség szó jelentése
épség (főnév)
1. Sértetlenség állapota, amely kiterjed minden részre. Sértetlen eszköz, tárgy, szervezet, test, dolog, amely működik, és felépítésében, alakjában is teljes. Az a minőség, amikor az adott dolog úgy működik, ahogy eredetileg megtervezték, vagy olyan állapotban van, ahogy azt eredetileg megalkották. Nem sérült se a külseje, se a belseje, el tudja látni az eredeti feladatát.
A katona a csatában megőrizte testi épségét. A kínai váza épsége évszázadokon keresztül fennmaradt. A költözködés alatt megmaradt a porcelán étkészlet épsége.
2. Átvitt értelemben: Terület csorbítatlansága; adott földrajzi egység, ország eredeti, csorbítatlan, csonkítatlan állapota, teljessége.
Minden állam igyekszik megőrizni az ország területi épségét. A vesztes háborúk után a győztesek javára csorbul a vesztes épsége.
3. Átvitt értelemben: Lelki romlatlanság; erkölcsi tisztaság.
Manapság a következő generáció épsége egyre fiatalabb korban csorbul. A fiatalember élete első nagy csábítása ellenére meg tudta őrizni épségét.
Eredet [épség < ép + -ség (főnévképző)]
