Virtus szó jelentése
virtus (főnév)
1. Erkölcsi kiválóság; a jó cselekvésre vivő erény. Egy ember értékes tulajdonsága, ami kiemelkedően jó a többi tulajdonságához képest.
A katona virtusa a csatában mutatkozik meg. A vitéz virtusát kitüntetéssel jutalmazták.
2. Hősködés; fölösleges dicsekvés erővel, merészséggel.
A legények csak a virtus kedvéért másztak fel a magas oszlopra. A lovas virtusból átugratott a kerítésen.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.


