Vonó szó jelentése
vonó (főnév)
1. Hangszer megszólaltató eszköze; hosszú, vékony fapálcára kifeszített, tapadós lószőrből álló eszköz, amellyel húrokat rezegtetve bizonyos hangszereket (például hegedűt) szólaltatnak meg.
A zenész elővette a vonóját, és elkezdett játszani. A vonó segítségével sokkal hangosabban szól a hegedű, mint ha csak pengetik.
2. Húzó eszköz; horgas és hegyes fémszerszám különféle tárgya vonszolásra.
A jégtömböket egy nyeles vonóval húzták le a teherautóról. A szállítómunkás a szekrény alá akasztotta a vonót, és elhúzta.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.

