Disszimiláció szó jelentése
disszimiláció (főnév)
1. Különbözővé válás; korábbi formájúról másik formájúra, korábbi jellegűből más jellegűvé alakulás.
A államformák disszimilációja végighalad a történelmen. A gazdaság disszimilációja csak felszíni változásokat jelent, a lényeg ugyanaz maradt: a kamat- és tőkejövedelmek még mindig fontosabbak a termelésnél.
2. Biológia: Testi lebontás; az emberi, állati, növényi szervezet anyagcseréjének negatív irányú változása, saját vegyületeinek lebontása.
Éhezéskor megnövekszik a testben a disszimiláció. A disszimiláció csak ideig-óráig tudja fenntartani a test működését. A tojások héjának képzése érdekében disszimilációval saját csontjaiból vonja ki a kalciumot a tyúk.
3. Politika: Visszaszármazás; adott népbe, társadalomba már-már beolvadt idegen eredetű személyek érzelmi visszatérése ahhoz a néphez, amelyből őseik származtak.
A közös kulturális gyökerek tudatos ápolása növelheti a szétszórtan élő magyarok disszimilációját. A régen kivándorolt család már csak nevében őrizte ősei nyelvét, amikor a gyermekek közül az egyik fiú kíváncsi lett őseire, és elkezdte megtanulni nagyapái nyelvét, így megindult a család disszimilációja.
4. Nyelvtan: Elhasonulás; egy szón belül két szomszédos vagy egymáshoz közel eső azonos vagy rokon jellegű hangnak különbözővé válása.
A disszimilációra jó példa a csombók – csimbók és a talál – tanál szópár. A disszimiláció főleg a nyelvjárási szóalakokra jellemző.
Eredet [disszimiláció < latin: dissimilatio (elhasonulás) < dis- (szét-) + similis (hasonló)]
