Diszkréció szó jelentése
diszkréció (főnév)
1. Titoktartás; bizalmas értesülés megtartása, tovább nem adása, illetve a titkot felfedő kárára való fel nem használása.
A pap diszkréciójában bízniuk kell a híveknek. A beteg bízott az orvos diszkréciójában, és elmondta, hogyan kaphatta meg a fertőzést.
2. Tapintat; a másik fél érzékenységét figyelembe vevő kezelés, kímélő viselkedés.
A nővér kellő diszkrécióval végezte el a beöntést. A beteg nem érezte kényelmetlenül magát az orvos diszkréciója következtében a kényes testtáj vizsgálata közben.
3. Hivatalos, ritka, régies: Egyéni megítélés, az adott helyzet, állapot megértésén alapuló méltányos belátás.
Az ügyfél a hivatalvezető diszkréciójára bízta ügye elbírálását. A kéréssel folyamodó a bizottság diszkréciójában bízva várt a kedvező döntésre.
Eredet [diszkréció < latin: discretio (tisztánlátás, ítélőképesség < elkülönítés) < dis- (szét-, el-) + cerno (elválaszt)]
