Túlélés szó jelentése
túlélés (főnév)
1. A fennmaradás ténye. Az a tény, hogy valaki a körülötte lévő világból érkező szorítások és megpróbáltatások ellenére továbbra is fennmarad, tovább él.
A sarkkutatók nehéz küzdelmet vívtak a túlélésért. A háborúban különösen nehéz a túlélés.
2. Egyre magasabb színvonalú fennmaradás.
Minden vállalkozás a túlélésre törekszik. A túlélés csak akkor sikeres, ha virágzás és növekedés kíséri.
Eredet [túlél < túl- (igekötő) + él (ige) + -és (főnévképző)]