Veranda szó jelentése

veranda (főnév)

1. Üvegablakokkal kerített erkély.

2. Fokozatosan, lépcsősen emelkedő tér.

3. Helyiség, amely a villaszerű házzal szervesen egybe van építve, de a ház vonalából rendszerint kiugrik. Oszlopos vagy üvegezett, szobaformájú, gyakran előtérül vagy szellős pihenőhelyül szolgál.

A nagymama nyári estéken a verandán szokott üldögélni és kötögetni. Amikor nyaranta meglátogattuk az unokatesómékat, mindig a verandájukon ebédelünk.

4. Népies: Fedett tornác, folyosó. Falusi háznak, kúriának rendszerint a bejáratnál levő, folyosóhoz hasonló, fedett külső része, amelynek az udvar vagy kert felé eső oldala oszlopos és nyitott.

A költő nyáron sokat ücsörgött a tornácon és merengett a világ dolgain. A család nyaranta mindig a tornácon reggelizett.

Eredet [veranda < spanyol: veranda < perzsa: baramadah (átjáró, bejárat) < amadan (járat < csapás)]