Tornác szó jelentése
tornác (főnév)
1. Lakóház előtere. Falusi háznak vagy nagyobb épületnek a bejáratnál levő, folyosóhoz hasonló, fedett külső része, amelynek az udvar vagy kert felé eső oldala oszlopos és nyitott.
Mindig csodáltam a Szabóék tornácát, mert hűvösen tartotta a házat. A tanító nyáron a tornácon korrepetálta a gyerekeket.
2. Irodalmi: Előtér; épület bejáratánál levő helyiség, előcsarnok.
Az utasok, amikor eleredt az eső, az állomás tornácára menekültek. Legszebb nyári élményem az volt, amikor egy vendéglő tornácán ücsörögtem a Dunát bámulva.
3. Tájszó: Függő folyosó; régi, nagyobb városi bérházak udvari lakásait a lépcsőházzal összekötő, erkélyszerűen épített nyitott folyosó.
A tornácon körbemenve minden emeleti lakást elérhetünk. Az öregasszony a tornácra kimenve bámészkodott, mi történik a házban. A tornácról jól látszott, hogy kihez ki érkezett.
Eredet [tornác < német: Vorhaus (előtér, ház elülső része) < vor (elő-) + Haus (ház)]
