Málé szó jelentése
málé (főnév I.)
1. Lágyra sült kukoricalepény, amely forró vízzel elkevert kukoricalisztből készül; prósza.
A család vacsorára málét eszik. A málé tésztáját 6–8 órát pihentetni kell sütés előtt.
2. Tájszó: Sűrű kása, amit kukoricalisztből vagy darából vízben főznek ki, majd általában zsírral leöntve, vagy sajttal, túróval, lekvárral ízesítve fogyasztják; puliszka.
Az asszony a máléra szalonnából kisült zsírt önt. A gyerekek lekvárosan vagy túrósan szeretik a málét.
3. Tájszó: Csöves szemtermés, amit egy hosszú, egyenes szárú, keskeny levelű növény hoz; kukoricacső.
A piacon kapni lehet főzni való málét. A zsenge málé kedvelt csemege. Ősszel törik a málét.
4. Tájszó: Tömegében felnövő növény, amit egy adott szántóföldön nagy tömegben, szabályos sorokban vetettek el az egynyári, csöves szemtermést hozó növényből; kukoricatábla.
Amíg a felnőttek a földeken dolgoztak, a gyerekek a málé közt játszottak. – Szép ez a két hold málé! – néz végig a gazda a zöldellő táblán.
5. Tájszó: A csőről lehántott szemtermés, rendszerint tömegében; kukoricaszemek.
A gazdaasszony darált málét dob a kacsáknak. A gazdának a padláson van még két zsák máléja, amit le akart darálni.
Eredet [málé < ómagyar: málé (köles < kása, dara) < málló (darált) < mállik]
Megjegyzés: Egyes vidékeken azért kapta a kukorica is a régi málé (dara) nevet, mert azt is főként daraként használták fel, valamint más nyelveken hasonló hangzású a neve, például olasz és román: mai (kukorica).
málé (melléknév II.)
1. Nehéz felfogású (személy, főleg fiú, fiatal férfi), akinek lassú észjárása, gondolkodása tehetetlen, ostoba bámészkodásban, szájtátiságban nyilvánul meg; mafla, bamba.
A buta gyerekből málé kamasz lett. A málé legény nem talál magának lányt.
2. Nehéz felfogású személyre jellemző (gondolkodásmód, magatartás, tett), amelyből látszik, hogy az illető személy lassú észjárása, gondolkodása tehetetlen, ostoba bámészkodásban, szájtátiságban nyilvánul meg.
A fiú málé képpel bámul a lányra. A gyerek málé szájtátisága bosszantja az anyját.
Eredet [málé < ómagyar: málé (bamba, buta) < ősmagyar: málé (mafla, buta) < dravida: malei (bámuló, zavarodott)]
