Fia szó jelentése
fi, fia (főnév)
1. Apa, anya fiúgyermeke; a szülők hímnemű leszármazottja.
A kismamának fia született. A nagyszülők is nagyon örültek, hogy a lányuknak fia született.
2. Átvitt értelemben: Bizonyos helyről származó személy, aki ott született vagy az ősei ott éltek.
Petőfi Sándor az Alföld fia volt. A gróf a Felvidék fiaként került a bécsi udvarba. Az író egész életében Erdély fia maradt: bárhol is élt, írásai a Székelyföldön játszódtak.
3. Átvitt értelemben: Állat kicsinye, fiókája, kölyke.
A medve fiakat bocsoknak hívjuk. Az anyatigris félti a fiait, még ölni is kész értük.
4. Átvitt értelemben, régies: Bútor kisebb rekesze; ládában tartott kisebb láda, rekesz; szekrényben fiók.
Az asszony a pénzt a ládafiában találta meg. A lány a leveleket gondosan eltette a szerénye fiába.
Eredet [fi < ómagyar: fi < ősmagyar: fi, fial (fiú) < dravida: paiyal (fiú) < pai (virul, növekszik)]
Lásd még: fiók
Nyelvtani adatok
Nyelvtani megjegyzés
A fia szóalak a fiú főnév egyes szám harmadik személyű birtokos személyragos alakja.
Kifejezések
Ábrahám fia – (Régies: zsidó nemzetiségű, vallású személy).
A nép fia – (a.) közrendű származású személy, aki nem tartozik az országot vezető elithez; b.) falusi származású személy).
Apja/anyja fia – (olyan természetű személy, mint az apja/anyja).
Egy fia se – (semmi sem; egy darab, egy szál sem).
Firól fira – (Régies: nemzedékről nemzedékre, a nemzedékek láncolatán keresztül áthagyományozva).
Halál fia – (halálos veszedelembe került személy, akire halál vár).
Isten/ember fia – (Vallási: Jézus Krisztus, a keresztény hit szerint).
Senki fia – (a.) senki, nemlétező személy; b.) jelentéktelen, hitvány erkölcsű, becstelen ember).
Szerencse fia – (szerencsés ember).
Lezárva 7K: 2011. szeptember 3., 12:23
