Lánc szó jelentése
lánc (főnév)
Egymásba kapcsolt elemek sora.
A harapós kutya nyakán egy lánc van. A kerékpárt egy lánccal kötik ki, hogy el ne lopják. Az emberek eleven láncot alkotnak tiltakozásul.
Eredet [lánc < ómagyar: lánc < ősmagyar: gáncs, kancs (bokalánc, béklyó) < mongol: gindsi (lánc, „gáncsoló”)]
Megjegyzés: A szó alakjára a honfoglalás után hatással volt a szláv: lancuh, lancuga, lancuha (lánc) is.
További részletezés
1. Egymásba kapcsolt fémgyűrűk sora; olyan összekapcsolt szemekből, karikákból álló eszköz, amellyel összekötnek, megerősítenek, felfüggesztenek vagy húznak egy dolgot.
A kocsi rakományát egy lánc fogja át. A kerékpáron a pedált és a meghajtott kereket egy lánc köti össze.
2. Nyakban hordott ékszer vagy jelvény, amely egymásba kapcsolódó nemesfém szemekből készül. Ékszerként vagy egy hivatal, méltóság jelvényeként viselik.
A bíró egy láncot visel a nyakában. A lány tizenhatodik születésnapjára kap egy aranyláncot.
3. Fogva tartó eszköz; egy rab megbilincselésére, fogva tartására használt, összekapcsolt gyűrűkből álló eszköz, amelyet lakattal rögzítenek helyhez.
A várbörtönben a rab láncot hord. A rabokat a kocsiban egymáshoz lánccal kötik össze.
4. Mozgást korlátozó eszköz; egy kutya vagy más állat (például: ökör, bika, medve) megkötésére, fogva tartására használt, összekapcsolt karikákból, szemekből álló eszköz.
A harapós kutya lánccal van kikötve. A gazda láncon vezeti a bikát.
5. Műszaki: Összekapcsolt elemekből álló alkatrész; szemek helyett összekapcsolódó rövid fémrészekből (lemezekből, görgőkből, hevederekből) álló eszköz, amelyet emelésre, vontatásra, húzásra, forgó mozgás átvitelére használnak.
A daru egy lánccal emeli fel a terhét. A járműben a motor meghajtó tengelyről egy lánc viszi át a forgást a másik tengelyre.
6. Műszaki: Tartóelem; rétegesen egymásra fektetett és csuklós összeköttetéssel egybefoglalt, sajtolt acéllemezek sora, amelyek felfüggesztve a lánchíd tartószerkezetét alkotják.
A híd láncai kerülnek fel a pillérekre először. Az első budapesti állandó hidat láncok tartják.
7. Összefűzött karikák sora, amely több, egymással összekötött növényi szárból, fűszálból vagy fonálból, zsinórból, papírszalagból készített karikákból áll.
A gyerekek láncokat készítenek színes papírcsíkokból. Az elkészült láncokat egymás nyakába rakják.
8. Átvitt értelemben: Szabadságtól megfosztás; egy személy vagy közösség rabsága, szolgasága vagy elnyomatása, önrendelkezési jogának, döntési szabadságának nagyfokú korlátozása vagy megszüntetése.
Az elnyomottak szabadulni akarnak láncuktól. A hódítók lánca ellen fellázad a megszállt terület népe.
9. Átvitt értelemben: Terhet jelentő kötöttség, káros szokás, amely az embert bizonyos szempontból korlátozza.
A kábítószer láncaitól nehéz szabadulni. Az adósság láncából csak hosszú évek után sikerült kiszabadulni a családnak.
10. Átvitt értelemben: Álló emberek sora, akik egymástól bizonyos rövidebb távolságra helyezkednek el, és legtöbbször kisebb tárgyakat adogatnak kézről kézre.
A régi építkezéseken a malteros vödröket egy lánc továbbította a falat rakó kőműveseknek. A gátépítésen az emberek láncban rakják a homokzsákokat.
11. Átvitt értelemben: Kisebb egység, amit egy feladat végrehajtására szerveznek meg, és a tagjai meghatározott rend vagy szerep szerint kapcsolódnak egymáshoz.
A lánc tagjai összehangoltan dolgoznak. Senki se lóg ki a láncból.
12. Átvitt értelemben: Sorba rendezett személyek tárgyak vonala.
A katonák láncban haladnak a csatatér felé. Az ágyúkat láncban helyezi el a hadvezér.
13. Átvitt értelemben: Összekötő viszony; személyeket egymással összefűző kapcsolat.
Az erős barátság láncát nem tépi szét a távolság. A párt a szerelem lánca köti össze.
14. Átvitt értelemben: Kölcsönös kapcsolat egymást követő jelenségek, események, eljárások között; folyamatos összefüggés; láncolat.
Az események lánca gyorsan követi egymást. Az író fejében a regény történetének lánca kezd kialakulni.
15. Átvitt értelemben, kémia: Összekapcsolódási mód, ahogy az atomok, atomcsoportok egymáshoz kapcsolódnak a szerves vegyületek molekuláiban.
A cukrot egy szénből álló lánc alkotja. Az új vegyület két lánc összekapcsolódásából áll.
16. Átvitt értelemben, földrajz: Hegység vonulata; ugyanahhoz a hegycsoporthoz tartozó hegygerincek, hegycsúcsok sorozata.
A Kárpátok láncai körülveszik Magyarországot. Tőlünk nyugatra az Alpok láncai húzódnak.
17. Átvitt értelemben, szövőipar: Szövetet alkotó fonál, amelyik a szövet hosszirányában halad.
A szövőgépen a lánc elszakadt. A láncra kerülő csomók adják a szövet mintázatát.
18. Régies, népies: Földmérő eszköz, amit legtöbbször parcellázására használnak.
A telkek nagyságát lánccal mérik ki. A lánccal leellenőrzik, hogy a gazdák földjének jó helyen van-e a határa.
19. Régies, népies: Hosszúság mértékegysége; 180 méter (10 öl).
A gazda földjének szélessége két lánc. A kimért telek egy lánc.
20. Régies, népies: Kimért terület, amely megfelel egy magyar holdnak (1200–1600 négyszögöl).
A gazda két láncba kukoricát vet. A gyümölcsösben fél láncon csak almafa van.
21. Üzletek csoportja közös név alatt, amelyek közös üzletviteli elvek alapján működnek.
A sok üzletből álló lánc országos akciót indította el. A lánc olcsóbban hirdet, mint a kis üzletek.
Nyelvtani adatok
Kifejezések
Láncot hord – (rabságban van).
Letépi/széttöri/szétzúzza láncait – (kivívja szabadságát).
Veszek neked toronyórát lánccal – (lehetetlen kívánság teljesítésére tett ígéret egy telhetetlen személynek, főleg gyereknek).
lánc (melléknév)
1. Régies, népies: Tíz ölnyi (hosszúság, oldal), ami 180 méternek felel meg.
A szélességében fél lánc telken egy szép házat lehet építeni. A föld két lánc hosszúságban nyúlik fel a dombra.
2. Régies, népies: Egy holdnyi nagyságú (terület)
A család három lánc földet művel. A gazda egy lánc földet ad a lányával hozományba.
Lezárva 7K: 2012. szeptember 27., 17:58
