Horizont szó jelentése
A lap korábbi változatát látod, amilyen Zsoltti (vitalap | szerkesztései) 2019. május 29., 04:46-kor történt szerkesztése után volt.
horizont (főnév)
1. Látóhatár; az a vonal, ahol az ég a távolban találkozni látszik a földdel.
A nap a horizont alá bukik este. A hajókosárban levő matróz a horizontot kémleli, mikor látja meg a szárazföldet.
2. Átvitt értelemben: Tudásbeli határ, ameddig egy személy ismeretköre, értelmi, szellemi képessége terjed.
A szaktekintélyről kiderült, hogy elég szűk horizontja van. A műveltségi vetélkedő győztesének tág a horizontja.
3. Átvitt értelemben: Új lehetőség, a közeljövőben várható, ígéretes helyzet vagy változás.
Van esetleg fizetésemelés a horizonton? Az ember azt szeretné, hogy az életben egyre tágabb horizontja legyen.
Eredet [horizont < latin: horizontem, horizon (horizont, látókör) < görög: horizon küklosz (határoló kör) < horosz (határ)]
