Horizont szó jelentése
horizont (főnév)
1. Látóhatár; az a vonal, ahol az ég a távolban találkozni látszik a földdel.
A nap a horizont alá bukik este. A hajókosárban levő matróz a horizontot kémleli, mikor látja meg a szárazföldet.
2. Átvitt értelemben: Tudásbeli határ, ameddig egy személy ismeretköre, értelmi, szellemi képessége terjed.
A szaktekintélyről kiderült, hogy elég szűk horizontja van. A műveltségi vetélkedő győztesének tág a horizontja.
3. Átvitt értelemben: Lehetőség, kilátás, amely egy jövőbeli ígérettel kecsegtető helyzet vagy dolog.
Az ember azt szeretné, hogy az életben egyre tágabb horizontjai legyenek. A szabadságtól az ember a horizontok bővülését várja.
Eredet [horizont < latin: horizontem, horizon (horizont, látókör) < görög: horizon küklosz (határoló kör) < horosz (határ)]
