Fuga szó jelentése
fuga (főnév)
1. Hézag; a kő- vagy téglafalon, illetve burkolt felületen, falon, járdán az egyes burkoló elemek, csempék között látszó vízszintes és függőleges rés.
A fugát cementtel töltötte fel a kőműves. A fuga az egész falon egyenletes szélességű volt a pontos illesztésnek köszönhetően.
2. Hézagtömítő anyag, amely a burkoló elemek közti rést, hézagot egyenlíti ki.
Ma már lehetőség van színes fuga használatára is. A kőműves kikeverte a fugát, és felkente a résekbe.
3. Összekötő elem, főleg fából készült több elemből összeállított tárgy részeinek szilárd egybekapcsolására, összeerősítésére alkalmas, pontosan egymáshoz illő kiemelkedés, illetve bemélyedés az elemek szélein.
Az ács a gerendák fugáit faragja. Az asztalos a két deszkát fugákkal erősítette össze.
Eredet [fuga < német: Fuge (hézag, illesztés) < latin: fugo (követ < üldöz) < fuga (futás) < görög: fugo (fut)]
