Készség szó jelentése
készség (főnév)
1. Hajlandóság a segítségre, hozzájárulásra; lelki beállítottság, amelynek következtében egy személy szívesen közreműködik egy (számára is) kívánatos cél megvalósításában, szívesen megtesz ehhez szükséges dolgokat.
A tanítvány készsége gyorsan megmutatkozik szorgalmában, ahogy a mestere keze alá dolgozik. A lusta tanulóból hiányzik a készség a szorgalmas tanulásra.
2. Alkalmazási képesség, amellyel egy személy egy tevékenységet könnyen és jól elvégez, egy technológiát helyesen alkalmaz; adottság, rátermettség, tehetség, ügyesség. Ezt általában kellő mértékű begyakorlással lehet megszerezni.
A kezdő író fogalmazási készségén csak keveset kell csiszolni. A telefonos eladási készségen sok gyakorlással lehet csak javítani.
3. Régies: Adott célra szolgáló eszköz, vagy ugyanarra a célra szolgáló több tárgy, eszköz együttese; felszerelés.
A juhász elővette a tűzgyújtó készségét, és az éjszakai hideg és sötétség ellen meggyújtotta az összerakott fahasábokat. Az asszonya kirakta a főző készséget, és nekilátott a vacsora elkészítésének.
Eredet [készség < kész + -ség (főnévképző)]
