Fafejű szó jelentése
fafejű, nehézfejű (melléknév)
1. Lassú felfogású, észjárású, tompa eszű (személy), akit könnyen irányítanak mások, könnyen befolyásolható, nincs önálló véleménye; buta, ostoba.
Egy tanár sem mondhatja azt egy tanulóra, hogy fafejű gyerek. Nehézfejű ember az, akit hiába tanítasz, semmire sem tudja használni az adatait.
2. Ésszerűtlen (cselekedet, döntés), ami nélkülözi a hosszú távú előrelátást, a józan ítélőképességet, ezért általában végeredményként rosszabb helyzetet, nagyobb kárt, bajt okoz az elkövetőjének.
A veszekedés fafejű dolog volt. – Ne hozz nehézfejű döntést!
3. Véleményéhez ésszerűtlenül ragaszkodó (személy), aki ezt a ragaszkodást görcsösen fenntartja; nyakas, önfejű.
A fafejű embert nehéz eltéríteni véleményétől. A nehézfejű vitapartner továbbra is a saját igazát hajtogatja.
4. Véleményéhez ésszerűtlenül ragaszkodó személyre jellemző (gondolkodásmód, megnyilatkozás, viselkedés).
A főnök fafejű ragaszkodása a kiadott régi utasításaihoz teljesen ésszerűtlen, mert azóta már teljesen más a helyzet. A férfi az érvek hatására végre feladja nehézfejű ragaszkodását a korábbi állításával kapcsolatban.
Eredet [fafejű < fa + -fejű (melléknévképző)]