Indulat szó jelentése
indulat (főnév)
1. Heves harag; hirtelen gerjedt düh; nehezen elfojtható ésszerűtlen reakció.
Az adóst indulat fogja el, amikor a tartozásról van szó. Az ügyfélt elönti az indulat, mert úgy érzi, hogy igazságtalanul bánnak vele.
2. Kirobbanó érzelem, amely nagyon heves, szinte ellenállhatatlan erővel nyilvánul meg, az ész korlátain túlcsapó szenvedélyes érzés.
A filmbeli látvány felkorbácsolja a nézők indulatát. Az indulattól zokogás tört rá a nőre.
3. Erős érzelem, ami egy személy, ritkábban más élőlény iránt érzett hozzáállás.
A társakat baráti indulat köti össze. A mester atyai indulattal néz a tanítványára. A gazda gondoskodó indulattal szemléli a jószágot.
4. Lélektan: Heves érzelem, amely hirtelen robban ki, és az egész szervezetet megrázza.
Egyes indulatok erős mozgást vagy toporzékolást váltanak ki. A félelemmel teli indulatoknál földbe gyökerezik az ember lába.
Eredet [indulat < indul + -at (főnévképző)]
