Határozó szó jelentése
A lap korábbi változatát látod, amilyen Paloca (vitalap | szerkesztései) 2014. május 10., 13:07-kor történt szerkesztése után volt.
határozó (melléknév)
1. Döntést hozó (személy, közösség, hatóság, testület), aki, amely egy ügyben, lehetőségben, fennálló állapot vagy körülmény alakulásában az adatok megfontolása után engedélyt ad, cselekszik vagy következtetésre jut.
A beadvány már az ügyben határozó bizottság előtt van. Aki biztos magában, az egy gyorsan határozó ember.
2. Régies: Döntő jelentőségű (ügy, körülmény, dolog).
A háborúban határozó ütközetnek bizonyult a mostani csata. A perben a legfelsőbb bíróság határozó ítéletet hoz.
3. Nyelvtan: Ige körülményeit pontosítóként használatos (szó, szófaj, mellékmondat).
A határozó igenév „-va”, „-ve” végződésű. Az összetett mondatban egy határozó mellékmondat fejezi ki a cselekvés helyét.
Eredet [határozó < határoz + -ó (melléknévképző)]
