Méltó szó jelentése
méltó (melléknév)
1. Értéke vagy érdeme szerinti (személy, dolog), amely jogosan részesül egy bizonyos (előnyös vagy hátrányos) helyzetben, hatásban.
A szorgalom dicséretre méltó erény. A kitüntetésre méltó művész egész életművét díjazzák.
2. Megérdemelt (sors, fizetség, dolog), amely az elért eredmény hasznossága vagy kára szempontjából jogos, igazságos.
A főhős a történet végén elnyeri méltó jutalmát. A bajkeverő méltó sorsa a büntetés.
3. Indokolt alapú, megokolt (megnyilvánulás, dolog), amely a körülményekre, eredményre vonatkozó meggondolások alapján ésszerű, józan alappal rendelkezik.
A károsult méltó követeléssel állt elő. Az idős nagyapa születésnapjának méltó megünneplésére az egész család összegyűlik.
4. Illő módú (viselkedés, tett), amely megfelel egy személy jellemének, foglalkozásának, meggyőződésének.
A becsületes emberhez méltó viselkedés növeli az ember tisztességét. A katonához méltó helytállás kitüntetést hozhat magával.
5. Régies, elavult: Segítő szándékú (viselkedés, tett), amely egy felsőbb hatalom vagy rang jóindulatát mutatja; kegyes.
Az adakozás méltó cselekedet egy gazdag ember részéről. Az ügyfél a hivatal méltó döntésében bízik.
Eredet [méltó < ómagyar: méltó < ősmagyar: mélt, mélta (kiemelkedő) < dravida: melidu (kiválóság < túlszárnyal) < mel (fölött)]
