Kas szó jelentése
kas (főnév I.)
1. Méhek lakhelye; szalmából, venyigéből, gyékényből, kákából készített, kúp alakú kaptár.
A méhész hagyományos kasokban tartja a méheit. A kasokat tavasszal kitelepíti a virágzó fák közelébe.
2. Műszaki: Fülkeszerű rész felvonóberendezésen (liften, páternoszteren), amelyben a különböző magasságú szintek között a teher- vagy személyszállítás történik; járószék.
A bányába kassal ereszkednek le a bányászok. A kas a páternoszteren nem áll meg soha, folyamatosan jár körbe.
3. Népies: Szekérrész; szekérderékba illeszthető, és azt egészen vagy részben kibélelő, elől rendszerint nyitott, vesszőből készült fonadék, ami a kocsin szállított anyag kihullását akadályozza meg.
A kocsis a lovaknak szénát tesz a kasba. Kast tesznek a kocsira, mert babot szállítanak benne.
4. Népies: Borítókosár; fűzfavesszőből font, kúp alakú, fenék nélküli kosár kis csibék összetartására, illetve annak megakadályozására, hogy a kotlós elkalandozzon.
A kotlós fölé kast tesz a gazdasszony. A kas alól egy idő múlva a kikelt kiscsibék csipogása hallatszik.
5. Tájszó: Nagyobb kosár, amely egy vesszőből font dézsa vagy kád alakú tárolóeszköz.
A piacra a kofa kasokban hozza a friss gyümölcsöt, zöldséget. A család a kertben egy kasba szüreteli az uborkát.
6. Tájszó: Magtár, hombár, amit vesszőből fonnak, és belülről sárral tapasztanak.
Az istállóban egy kasban van a lovaknak való zab. Az asszony egy kasból szedi a baromfinak való morzsolt kukoricát.
7. Tájszó: A vejsze része, amelybe a hal betéved.
A kasból már nincs visszaút. A kas vesszőfonatból készül.
8. Régies: Öntőforma; erősen vasalt, belül agyaggal bélelt minta, amelybe az olvadt vasat öntik.
A vashutából az olvadt vasat kasokba töltik. A kasokban megszilárdult vasat szekéren viszik a kovácsműhelyekbe.
Eredet [kas < ómagyar: kas < ősmagyar: kasornya, kasnya (kosár, vesszőfonat) < mongol: khasja, khasior (kosár, kerítés) < khasi (körbefog, bekerít < véd)]
