Kürt szó jelentése
kürt (főnév)
1. Zene: Rézfúvós hangszer, amit tölcséres fúvókán keresztül fújnak, és billentyűzetet használnak dallamos megszólaltatásához. A kürt kör alakban meghajlított, hosszú, vékony rézcsőből, és hirtelen kiszélesedő tölcsérből áll.
A zenész kürtön játszik. A kürtöt főleg szimfonikus zenekarokban használják.
2. Zene: Hangszeres játék ezen (1) a rézfúvós hangszeren.
A trombitán játszó zenész még kürtöt is tanul. Naponta gyakorolja a kürtöt egy szorgalmas zeneiskolai tanuló.
3. Műszaki: Hangjelző eszköz általában egy gépkocsin, hajón vagy gyárban, nagy ipari üzemben; levegő vagy gőz fúvásával hangot adó eszköz; duda.
A műszakváltást egy kürt jelzi a gyárban. Az autón ritkán használják a kürtöt. A hajó kürtje messzire elhallatszik.
4. Kiadott hang, amit megszólaltatásakor hallat egy fúvós hangszer vagy egy jelző eszköz.
Távolból hallatszik a hajó kürtje. A kürtöt meghalló munkások számára elkezdődik az ebédszünet.
Eredet [kürt < ómagyar: kürt < ősmagyar: kürt < dravida: kurlá (kürt, cső, tekercs) < kurla (teker, hengerít)]
Megjegyzés: az eredeti hangszert nyírfakéregből csavarták fel.
Kifejezések
Eustach-kürt – (Anatómia: a fül dobüregét a garattal összekötő tölcsérszerű járat).
Havasi kürt – (hegyi pásztorok által használt, hosszú, egyenes, rendszerint fából készült fúvós hangszer).
Természetes kürt – (billentyűzet nélküli fúvós hangszer, amit fémből, fából vagy állatok szarvából készítenek, és jeladásra használnak; az alaphangon kívül csak annak természetes felhangjai szólalnak meg rajta).
Lezárva 7K: 2012. szeptember 18., 16:26
