Kehely szó jelentése
kehely, kelyhe, kelyhek (főnév)
1. Díszes, talpas ivópohár, amely lefelé szűkülő csészéből áll, rendszerint aranyból vagy ezüstből készült ötvösmunka.
A király egy kelyhet kap ajándékba a feleségétől. A lakoma asztalán a teríték fontos része a kehely. A király áldomásra emeli a kelyhét.
2. Vallási: Áldozati kegytárgy, amely a keresztény misén vagy úrvacsorán használatos, ehhez (1) hasonló ivóedény.
A pap a kehelybe önti a vizet és a bort. Egy görög-keleti szertartáson a hívek a kehelyből is részesülnek az oltári szentségből.
3. Egy díszes ivóedény tartalma, a benne levő folyadék.
A pap kiitta a kelyhet. A borból a király asztalánál személyenként több kehely fogyott.
4. Növénytan: A szirmok összessége, illetve a virágszirmok határolta, felül nyitott üreg.
A tulipán kelyhében eltűnt egy méhecske. A rovarok bemásznak a virágok kelyhébe a nektárért.
5. Régeis: Zöld színű takarólevelek, amelyek a virág szirmainak összességét (pártáját) alul körülveszik.
A virág elhervadásával a kehely is elszáradt. A nyíló virág kelyhe alul összezsugorodik.
Eredet [kehely < ómagyar: kelyh (kehely) < német: Kelch (kehely) < latin: calix, kulix (serleg) < görög: külix (kupa)]