Kiszakít szó jelentése
kiszakít (ige)
1. Anyagot felhasít; vékonyabb anyagot, szövetet kirepeszt, nyílást tép rajta.
Viselés közben kiszakítottam a ruhát. Sajnos a súly kiszakította a vizes papírzacskót.
2. Elválaszt a helyétől; erős húzással kiránt az addigi rögzített helyzetéből.
A vihar tövestül kiszakította a fát a földből. Addig húztam a hajszálat, amíg kiszakítottam.
3. Átvitt értelemben: Külföldre kényszerít. A régi lakhelyéről elüldöz, máshová településre kényszerít. Közösséggel fennállt kapcsolat megszűnését eredményezi.
Igen sok honfitársunkat kiszakított Amerikába az üldöztetés. A hajóst kiszakította a régi baráti köréből a sok távollét.
4. Régies: A többiektől elkülönít; állatot a többiek közül erővel kihajt.
A juhász egy fiatal bárányt kiszakít a többiek közül. A csikós kiszakította magának a legerősebb lovat.
5. Átvitt értelemben: Hirtelen kivált; egy személyből érzelmi megnyilvánulás, mondanivaló heves előtörését okozza.
A lányból kiszakított egy sóhajt a rossz hírt. Anyámból kiszakította a panaszt, hogy megkérdeztem.
6. Régies: Semmivé tesz; hatásával egy jó szándékot, érzelmet, szenvedélyt megszüntet.
Az atya kegyetlensége minden nemesebb érzelmet kiszakított a gyermekéből. A csalódás kiszakította a szerelmet a nő szívéből.
7. Népies: Nagy fájdalmat okoz. Megerőltetés, fáradtság, sérülés erős fájdalmat vált ki egy testrészben, szervben.
Az emelés majd kiszakítja a súlyemelő karját. Szinte kiszakítja a gyomrom az éhség.
8. Népies: Tésztát formáz; megdagasztott és megkelt tésztát sütés előtt a kívánt nagyságra vág, a tervezett formára alakít.
A pék kiszakítja a kenyereket, aztán a kemencébe teszi. A szakácsnő a tésztából kiszakítja a megkelt kalácsot.
Eredet [kiszakít < ki- (igekötő) + szakít]
