Leró szó jelentése
A lap korábbi változatát látod, amilyen Zsoltti (vitalap | szerkesztései) 2019. július 1., 13:56-kor történt szerkesztése után volt.
leró (ige)
1. Tartozást rendez; a rovására feljegyzett adósságot kiegyenlít és ezzel töröltet. Vállalt kötelezettségnek eleget tesz.
Az adós általában rendben lerója az adósságot. Az építkezésen segítéssel leróttam a tartozásomat a barátom felé, mert ő is sokat segített nekem.
2. Elvárást teljesít; erkölcsi kötelezettséget megtesz. Bűnt, vétket megbánás, javulás és elégtétel által jóvá tesz.
A jól nevelt gyermek lerója háláját a jótevője felé. Az elkövető a kár helyrehozatalával és még további kárpótlás adásával lerótta bűnét a károsult felé.
Eredet [leró < le- (igekötő) + ró]
