Nyűg szó jelentése
nyűg (főnév)
1. Mozgást gátló kötél; amivel a legelésző lovak mellső lábait lazán összekötötték (sokszor egy hosszabb fát, azaz koloncot is rákötve), hogy csak lassan lépkedni és legelni tudjanak, futni ne.
A nyűg megakadályozta, hogy a ló messzire elkóboroljon. Nyűg használata esetén a lovat nem kellett karóhoz kikötni.
2. Átvitt értelemben: Nyomasztó teher; a vállalt vagy kialakult kötelezettség miatt súlyként ránehezedő személy, dolog vagy körülmény.
A felelősség nyűgként nyomta az igazgató vállát. A hitel törlesztése egyre nagyobb nyűg lett a család számára.
3. Átvitt értelemben: Gátló körülmény, dolog, amely az értelem, érzelem vagy megnyilatkozás szabad, természetes mozgását, működését, érvényesülését akadályozza.
A kezdő költő úgy érezte, hogy nyűgként hat rá kötött versforma. Amit nyűgnek érzünk, azt nem tudjuk teljes felelősséggel végezni.
4. Hajózás: Rögzítő kötél. Végén gyűrűvel vagy kapoccsal ellátott rövidebb kötél, amely egy másik kötelet adott tárgyhoz, vagy adott helyzetben rögzít.
A nyűg biztosította a hajó kikötését. A vitorlát nyűg segítségével feszítették ki.
5. Régies : Megkötözésére használt kötél, kötelék.
A bátor vitéz a fogoly nyűgét késével vágta el. A megkötözött ember megpróbált megszabadulni a nyűgtől.
6. Régies, népi: Rontó hatású kívánság, természetfeletti hatású ilyen mondat; átok, bűbáj.
Az öregasszony nyűggel bolondítja meg a szívét a lánynak, szegény ezért szomorú. A nyűgöt csak böjttel és imával lehet feloldani.
Eredet [nyűg < ómagyar: nyűg < perzsa: jűgh (járom, iga) < dravida: nigalam (nyűg, béklyó) < igu (nyűgöz, megállít)]
