Kirúg szó jelentése
kirúg (ige)
1. Lábbal ellök; meglendített lábfejjel kívülre, messzire taszít. A lábával kiüt, kiver, kimozdít a helyéből, külső helyre juttat.
A ló kirúgta a lovász fogát. A katona hirtelen felpattant az ülőhelyéről és kirúgta a széket maga alól. A kapus kirúgja a labdát a többieknek.
2. Lábát meglendíti; ló, állat, ember egy irányba löki a lábát. A hátsó lábát hirtelen hátramozdítja, keresztülveti egy akadályon.
A táncoló férfi oldalra kirúgott, ezért nem álltunk mellé. Előfordul, hogy a tehén fejés közben kirúg hátrafelé.
3. Átvitt értelemben: Magától kisimul; gyűrött szövet egy idő után újra egyenes lesz.
Szeretem ezt a ruhát, mert akkor is kirúg, ha bőröndben szállítom. A függöny nem marad gyűrött, hanem mosás után kiteregetve szépen kirúg.
4. Átvitt értelemben: Elküld egy helyről; kitessékel egy helyiségből. Kapcsolatot, szerelmi viszonyt megszakít egy személlyel; a munkahelyéről elbocsát.
Már éjfél van, nem csoda, hogy kirúgtak minket a presszóból. Egy barátomat kirúgták az állásából. Hallgass el, mert kirúglak!
5. Régies: Terület kiszögellik, egy része addig húzódik. Építmény egy része kiáll a síkjából.
A falu végi kertünk egész a patakig kirúg. A balkon egy méterre kirúg a ház homlokzatából.
6. Régies: Gátlástalanul viselkedik; vét az erkölcs, az illem szabályai ellen.
A költő fiatal korában sokszor kirúgott. A társaság tegnap este alaposan kirúgott a hámból.
7. Argó: Haragszik rá; rosszindulatú vele szemben és sokat kellemetlenkedik vele.
A főnök kirúg a kollégámra, mert többször késett. A fiú annyiszor hazudott, hogy a lány már kirúg rá.
Eredet [kirúg < ki- (igekötő) + rúg]
