Kín szó jelentése
kín (főnév)
1. Gyötrelmes testi szenvedés, ami nehezen viselhető el.
A beteg gyulladásos ízületei miatt minden lépése kín. A sebesült ordít kínjában.
2. Súlyos lelki fájdalom, nehezen elviselhető lelkiállapot.
Az özvegy szívét kínok gyötrik. A megcsalt szerelmes kínokat él át.
3. Átvitt értelemben: Keserves sors; sok szenvedéssel, küszködéssel járó élet.
A szegény embernek kínban van része. A kínból nagyon nehéz kitörni.
4. Átvitt értelemben: Szorongató helyzet, amely rendkívül kényelmetlen, kellemetlen érzéssel jár.
A fiú nagy kínban van, amikor tudja, hogy meg kell írnia a szüleinek az igazat. Az izgatott fiún látszik a kín, ahogy meg akarja szólítani a csinos lányt, de nem meri.
Eredet [kín < ómagyar: kín < ősmagyar: kén, kinu (kín, gyötrelem) < dravida: kini, kinn (kín, betegség)]
