Őszinte szó jelentése
őszinte (melléknév)
1. Nyíltan beszélő (személy), aki a legjobb tudása szerint elmondja, azaz mellébeszélés, elhallgatás, változtatás nélkül közli mások előtt a tényleges gondolatait, érzéseit, amelyeket a tettei is alátámasztanak. Igazat kimondó (beszéd, írás), amely nem titkolózik, nem próbál félrevezetni, mert ezt tartja becsületesnek.
Az őszinte orvos elmondta a betegnek az állapotát. Az őszinte szavak javították a kapcsolatunkat.
2. Igazán átérzett (cselekvés, érzelem, magatartás, megnyilatkozás), amely szívből fakad és nem tettetett.
A két fiú őszinte barátságot érez egymás iránt. A fiú megvallotta a lánynak az őszinte érzéseit.
3. Régies: Becsületes (személy), aki ragaszkodik az igazmondáshoz, erkölcsi elvekhez és a tisztességes viselkedéshez.
A jó hírű vállalkozó őszinte ember, aki megbízható. Az őszinte mester keze alatt jó dolgozni, mert csak tisztesség tanulható tőle.
Eredet [őszinte < középmagyar: őszinte, őszintén (személyesen, saját magaként, ő saját színében) < ő (névmás) + szín (főnév I.) + -te (határozórag)]
