Követelmény szó jelentése
követelmény (főnév)
1. Joggal támasztott igény; jogos elvárás, amit bizonyos szempontból egy személytől, dologtól megalapozottan elvárhatunk, megkövetelhetünk.
A törvényes követelményeket be kell tartani a hatósági döntéshozatalkor. Az árunak ki kell elégítenie a minőségi követelményeket.
2. Régies: Követelés, amit egy másik féltől jogosan elvárunk.
A hitelező az adósság megadását, mint követelményt sürgeti. A sztrájkolók átadják a követelményüket.
3. Régies, elavult: Lefoglalt vagyon, amit a hatóság például adósság miatt zárol.
A követelményhez nem férhetnek hozzá az örökösök. A követelményből először ki kell fizetni a hitelezőket.
4. Régies, elavult, filozófia: Alapigazság, amely észszerű alapon minden további bizonyítás nélkül következik.
A vitázó felek egy követelményből indulnak ki. A filozófus feltételezései egy követelményből levezetett állítások.
Eredet [követelmény < követel + -mény (főnévképző)]
