Ügyetlen szó jelentése
ügyetlen (melléknév)
1. akiben/amiben nincs szépség, kecsesség, hozzáértés vagy gyakorlottság (pl. formában vagy mozgásban); esetlen. Valamit félszegül tevő, valaminek a gyakorlatában járatlan.
Ügyetlen táncosnak bizonyult. Ügyetlen vagy, mert kiöntötted a vizet.
2. ami kellemetlenséget vagy kényelmetlenséget okoz; kellemetlen, alkalmatlan, kényelmetlen, kínos, célszerűtlen.
Olyan ügyetlen kialakítású ez a szék.
3. Élhetetlen, magán segíteni nem tudó.
Az ügyetlen ember nehezen tud megélni.
4. Élhetetlenségre, járatlanságra mutató.
Ügyetlen tett.
Eredet [ügyetlen < ügy + -etlen (melléknévképző)]