Érdem szó jelentése
érdem (főnév)
1. Tiszteletet ébresztő tett, amelynek eredménye, hatása a közösség szempontjából hasznos; a társadalom elismerésére, tiszteletére, hálájára méltó cselekedet vagy magatartás.
A hajóskapitány érdeme volt a baleset elkerülése, mert azonnal felismerte a veszélyhelyzetet, és megtette a szükséges intézkedéseket. Nem csak az orvos érdeme volt a beteg gyógyulása, a család is sokat tett ezért.
2. A dolog értéke; a szóban forgó mű, alkotás, megnyilvánulás, közlés, tárgy tartalmában, jellegében megmutatkozó értékes tulajdonság.
A könyv nagy érdeme a világos szerkezete és szép stílusa. Az előadás érdeme érthetősége volt. A gépkocsi érdeme a jó kormányozhatósága mellett az alacsony fogyasztása is.
3. A dolog lényege, a közlés, mű, megnyilvánulás, gondolat veleje.
A könyv vége érdemben összefoglalta az írás következtetéseit. Az igazgató szereti, ha a hozzá érkező javaslatok mentesek minden felesleges résztől, és így csak az érdemükkel kell foglalkoznia.
4. Ügy tartalmi része, ami kezelést, elintézést kíván.
A tárgyaláson csak olyan hozzászólás hangozhatott el, amely az ügy érdemével foglalkozott. Az ügyfél szereti, ha érdemben foglalkoznak vele.
Eredet [érdem < ómagyar: érdem < ősmagyar: erdem, erdemu (érdem) < ér (ige II.)]
