Végső szó jelentése
végső (melléknév)
1. Teljes folyamatot lezáró utolsó, ami után már nincs semmi más rákövetkező, nincs további. A múltbeli kezdettől a legtávolabbi; minden mást követő.
A végső csatára sorakoztak fel az egymással szemben álló seregek. Minden katona és parancsnok tudta, hogy ez lesz a végső ütközet.
2. Filozófia: Amin minden más alapul; ami mindent befolyásol. A legkorábbi egy sorban, legelső egy folyamat vagy történéssorozat során, amihez visszafelé haladva eljutunk. Ez volt az egész kezdete, amely előtt nem volt semmi létező, semmi megtehető vagy megszerezhető.
A végső igazság felé halad a tudásszomja hajtotta ember. A gondok végső megoldását magadban találod meg. A végső forrás egyfajta „nincs ki nézzen”, „nincs hol érzékeljen”, „nincs tovább okozás”, és „nincs okozott hatás” állapot jellemzője.
Eredet [végső < vég + -ső (melléknévképző)]
