Vándor szó jelentése
vándor (főnév)
1. Gyalogos személy, aki a vidéket járja.
A vándor végigjárja az országot. A vándor magával viszi az összes holmiját.
2. Átvitt értelemben: Közönséges ember, aki saját életének útját járja; halandó ember, aki ki van téve a sors szeszélyének.
Mindenki vándor a születéstől a halálig. A vándorokat egymáshoz sodorja, vagy éppen elválasztja a sors.
3. Régies: Világot járó személy, aki gyakorlati tapasztalatokat vagy tudást szerez úgy, hogy sok helyet bejár, és így megismeri, amit mások tesznek vagy tudnak. Szakmai tudást és tapasztalatot összeszedő iparos, aki sok helyen megfordul és ott hosszabb-rövidebb ideig dolgozik vagy tanul.
Régen egy-egy szakma vándorai bejárták a külföldi mestereket. Az építkezésen egy messziről jött vándor is dolgozik a kőművesmester mellett.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
