Vokatívusz szó jelentése
vokatívusz (főnév)
Nyelvtan: Megszólító eset. Idegen nyelvekben olyan név (tulajdonnév, főnév vagy névmás), amelyet a mondat alanyának megszólításaként használnak.
Például vokatívusz a „Te is fiam, Brutusz” jelentésű latin mondatban a Brutusz szó latin formája. A vokatívuszt sajátos végződés jelzi az idegen nyelvekben.
Eredet [vokatívusz < latin: vocativus (hívó eset) < vocatus (hívó) < voco (hív)]
Lezárva 7K: 2015. április 25., 13:08