Világ szó jelentése
világ (főnév)
A létező valóság egésze.
A világ megismerését a tudomány tűzte ki céljául. Az ember kezdetben csak nagyon keveset tudott a világról. Egy kisgyerek életének első pillanatától kezdve ismereteket szerez a világról. Egy vallásos embernek a világ isten dicsőségét hirdeti.
Eredet [világ < ómagyar: világ < ősmagyar: világ, velág (világ, világosság) < dravida: vayagam, ulagu (világ, ország) és szanszkrit: viloka, lóka (világ) < lók (látszik, fénylik)]
Lásd még: világít
További részletezés
1. Minden létező összessége, amely a test érzékszervein keresztül érzékelhető a maga összefüggésében és rendjében; a mindenség.
A világon az anyaggal, térrel és idővel jellemezhető valóságot értjük. A világ megismerését a természettudományok kutatják.
2. Vallási: A teremtett mindenség, amely a teremtő Isten alkotása.
A vallásos felfogás szerint elhagyja a világot az, aki meghal. A világot az Isten az emberre bízta.
3. Az egész Föld a rajta levő természeti és társadalmi alakulatokkal együtt.
A világ megismerése a 20. század elejére befejeződött. A hajózás fejlődése magával hozta a világ beutazását.
4. Az ember környezete, a valóság érzékelésünk körébe eső jelenségei.
A világ megőrzése fontos feladata az embernek. A részeg ember annyit iszik, hogy forogni kezd vele a világ.
5. Az emberiség vagy jelentős része; a földön lakó valamennyi, illetve legtöbb ember.
A világ békéjét fontos lenne megvalósítani. A gazdaságnak a világ jóléte felé kellene működnie.
6. Általában az emberek, különösen egy személy környezetében élők; a nyilvánosság, illetve az ismerősök.
Az emberek fontosnak gondolják, mit gondol róluk a világ. Aki a világ elé áll, annak számolnia kell azzal, hogy számon kérik a dolgait.
7. Az emberi társadalom és élete, léte.
Egy remete visszavonul a világtól. Az elkeseredett ember megszakítja a kapcsolatát a világgal.
8. Egy bizonyos kor; egy korszakra jellemző gazdasági és pénzügyi viszonyok összessége.
A pengős világban a háborúig alig volt infláció. A modern világ egyik fő gondja a hitelpénz miatti sorozatos válságok megoldatlansága.
9. Társadalmi érvényesülés, kedvező körülmények, illetve jó élet.
Az ember fiatalon úgy érzi, hogy övé a világ. Általános nézet, hogy egy ügyeskedő sikeres lehet a világban.
10. Általában a földi lét, a földi élet, sors.
Az anya világra hozza gyermekét. A nagyon idős ember már búcsúzik a világtól.
11. Összefüggő terület, kör; azonos foglalkozású személyek, hasonló jellegű élőlények, élettelen tárgyak vagy szellemi jelenségek csoportja.
Az emberek azt gondolják, hogy a sztárok világa csak csillogásból áll. Az orvosok világa egy zárt közösség. A technika világából sűrűn érkeznek újdonságok.
12. Belső kör, személyes élet; egy egyén, típus, csoport tapasztalatainak, gondolatainak, vágyainak, erkölcsi ítéleteinek, szokásainak, magatartásának egymással összefüggő rendszere.
Sokan azt gondolják, hogy egy tudós világa könyvekből áll. Az irodalomórán a tanulók Petőfi világáról tanulnak.
13. Azok a külső körülmények, amelyek között egy személy otthon érzi magát.
A jó gazda világa a falu, a növények és az állatok. A vállalkozó világa a piac, a pénz és a haszon.
14. Vallási: Az anyagi dolgok összessége, szembeállítva azzal, ami szellemi és örökkévaló.
Az ember a mulandó világba halmoz fel kincseket. A mai ember a világban keresi örömét.
15. Népies: Világító sugárzás, fény; fizikai energia, és ennek látható megnyilvánulásai.
A fiatalember a lámpa világánál olvas. Az éjszakát a hold világa ezüstözi be.
16. Népies: Világítóeszköz fénye; egy lámpa, mécses, gyertya, illetve ezek fénye.
A szobában az asszony világot gyújt. – Oltsd el a világot, olvasás helyett inkább aludj.
17. Népies, átvitt értelemben: Értelmi tisztaság, megértés, szellemi energia.
A tanár világot vet a tananyag nehezen érthető részére. A könyvben leírt világ tudatossá teszi az olvasót.
18. Népies, átvitt értelemben: Megismerő erő, amely értelmezi, megvilágítja az élet dolgait.
Az imádság a hit világánál kapja meg értelmét. A vélemények igazsága körül az ész világának kell ítélkeznie.
Nyelvtani adatok
Kifejezések
A kerek világon – (kivétel nélkül mindenütt, mindenre vonatkozóan).
A kulisszák világa – (a színház, a színészek sajátos élete).
A nagy világ – (a.) a haza határain túl levő országok, földrészek, külföld; b.) a hazai, az otthoni szűk kereteken kívül eső társadalom, illetve ennek élete).
A nagy világban – (távol otthonától, a maga szűk körén, közvetlen környezetén kívül).
A régi jó világban – (a.) a régebbi időkben, a közeli vagy a távoli múltban; b.) az első vagy a második világháborút megelőző időkben).
A szeme világa – (a.) egy személy, élőlény látóképessége; b.) egy személy tekintete).
A színe világát sem látja – (Tájszó: egyáltalában nem látja).
A tények világánál – (ismerve az adatokat, körülményeket, tényeket).
A világ csúfja – (a.) olyan személy, aki a közösség szégyene; b.) olyan tett, ami miatt mindenkinek szégyenkeznie kell/kellene).
A világ csúfjára – (nagy szégyenként, gyalázatként; úgy, hogy mindenki megbotránkozzon, gúnyolódjon rajta).
A világ hét csodája – (a.) az ókorból a nagyszerűsége, nagy mérete miatt hírből vagy valóságosan is a mai napig fennmaradt emberi alkotás, építmény; b.) egy építmény, dolog méltó lenne arra, hogy ebbe a kategóriába sorolják).
A világ közepe – (a.) az a hely, amelyet egy személy bizonyos szempontból a legfontosabbnak tart; b.) egy közösségen belül a legfontosabb személy, az érdeklődés központja).
A világ másik oldala – (a földgolyó átellenes része).
A világ minden kincséért sem – (semmiképpen sem, semmi áron sem).
A világ négy része – (a föld négy égtája felé eső terület).
A világ nyolcadik csodája – (a.) rendkívül meglepő, csodálatos tárgy, dolog, esemény; b.) különleges tulajdonságával feltűnő személy).
A világ összedőlhet miatta – (nem törődik semmivel, nem izgatja semmi).
A világ szája – (Népies: a falubeliek, az ismerősök pletykálkodása).
A világ szájára adja őt – (Népies: alkalmat ad rá, okozza, hogy róla pletykáljanak).
A világ szájára kerül – (Népies: mindenki róla beszél, pletyka tárgya lesz).
A világ szemében – (az emberek általános megítélése szerint).
A világ teremtésén kezdi – (a lényeges közlés helyett az előzményekben nagyon messzire megy vissza).
A világ végén lakik – (távoli, félreeső helyen lakik).
A világba beszél – (felelőtlenül és meggondolatlanul beszél, csak azért, hogy szóljon).
A világért sem – (semmiképpen, egyáltalán nem, semmi áron).
A világot jelentő deszkák – (a színpad, a színjátszás).
Amerre tág a világ – (Régies: amerre szabadulni lehet, ahol lehetőség van rá).
Amióta a világ világ / amióta világ a világ – (nagyon régóta, amióta csak ember létezik a Földön).
Azt hiszi, körülötte forog a világ – (azt hiszi, ő áll az események, a figyelem középpontjában).
Egész világ tátong/van közöttük – (mérhetetlen és áthidalhatatlan távolság van köztük).
Égi világ – (a csillagok összessége).
Egy nap nem a világ – (egy napi halasztás, mulasztás nem nagy baj, azon nem múlik a dolog).
Egy világ dől össze benne – (a.) eddigi felfogásában, hitében, szemléletében megrendül; b.) egy személyben nagyot csalódik).
Egy világ omlik össze benne – (a.) újonnan szerzett ismeretei birtokában teljesen kiábrándul egy személyből, hitből, dologból; b.) nagyot csalódik egy személyben, hitben, dologban, aki/ami előzőleg igen értékes volt számára).
Egy világ választja el őket / világok választják el őket – (nagyon nagy ellentét van köztük).
Elég tág a világ – (a.) vetélytársak is el- és megférhetnek benne; b.) találhatunk benne alkalmat, érvényesülést, lehetőséget, munkát).
Elfeketedik a világ előtte – (rosszullétben vagy erős felindulásban elsötétül a látása).
Elhomályosodik előtte a világ – (nagy izgalomban vagy felindulásban rendszerint megszédülve egyszerre csak nem látja, nem tudja megkülönböztetni a körülötte levő dolgokat).
Éli világát – (minden vágyát kielégítve, vígan él).
Elindul a nagy világba – (maga sem tudja, hova akar menni).
Elmarad a világtól – (nem tart lépést a fejlődéssel, haladással).
Elmenne érte a világ végére is / a világ végéig – (a.) nagyon messzire elmenne érte; b.) mindent megtenne érte).
Elsötétedik/elsötétül előtte a világ – (gyöngeség vagy érzelmi indulat hatására hirtelen megszédülve minden elhomályosodik előtte, esetleg világos öntudatát is elveszti).
Élte világa – (Régies: egy személy élete).
Elveszti a szeme világát – (nem lát többé, megvakul).
Elzárja a világtól – (a.) távol tartja a társas élettől és ennek eseményeitől; b.) egy területet vagy népet kirekeszt a haladásból, megakadályoz a fejlődésben).
Ettől nem esik ki a világ feneke – (emiatt nem történik semmi nagy baj, csekélység, semmiség az egész).
Ez a világ sora – (ez az élet rendje, törvénye, amibe bele kell törődni).
Ezért/ettől még nem dől össze a világ – (ez még nem tekinthető súlyos hibának, mulasztásnak).
Ez nem mehet így a világ végéig – (ez nem mehet így beláthatatlan ideig).
Ezzel ki tudják / ki lehet kergetni a világból – (ezzel kétségbe tudják/lehet ejteni).
Fordul a világ – (megváltoznak az élet körülményei).
Felfordult a világ – (megszűnik az élet régi, megszokott rendje).
Forog vele a világ – (úgy érzi, mintha a környezete keringene körülötte, vagy ő is vele, szédül).
Ha az egész világ összedől is – (bármi történik, akkor is úgy lesz).
Hány hét a világ? – (Népies, régies: hogy vagy? mi újság?)
Így tarka a világ – (ez is hozzátartozik az élethez, így változatos és teljes az élet).
Isten világában/világáért – (Népies: egy állításként, kérdésként vagy tagadásként kifejezett megrovás nyomatékosítása).
Itt kellett hagynia a világot – (meg kellett halnia).
Ki nem találja a világ végéig – (soha nem találja ki).
Kibujdosna a világból – (szeretne mindent elhagyni, elfelejteni).
Kifut a világból – (a.) nagyon messzire menekül; b.) átvitt értelemben: lóhalálában fut).
Kiforgatja a világot sarkaiból – (politikai, társadalmi, művészeti vagy tudományos téren nagy jelentőségű változásokat hoz létre).
Kimúlik a világból – (a.) egy ember jobblétre szenderül, meghal; b.) egy állat kiadja páráját, elpusztul).
Kiüldözi a világból – (állandó zaklatással vagy bántó kellemetlenkedéssel agyongyötri).
Költekezik a világba – (feleslegesen és oktalanul pénzt ad ki).
Kuruc világ – (Történelmi: Thököly és Rákóczi szabadságharcainak kora, a 17. század utolsó harmada és a 18. század első évtizede).
Lemond a világról – (a.) visszavonul, magába zárkózik, magányos életet kezd; b.) vallási: katolikus papi, szerzetesi hivatást vállal).
Magyar világ – (Népies: olyan időszak, amelyben az elnyomással szemben különösen erős volt a nemzeti ellenállás, és ez külsőségekben, például a ruházatban is szembetűnően megnyilvánult).
Mással éli világát – (mással élvezi az élet, a szerelem örömeit).
Megfordul vele a világ – (hirtelen erősen szédülni kezd, egy pillanatra nagyon megszédül).
Meghal a világ számára – (lemond a társadalmi élet örömeiről, magányba vonul).
Míg a világ világ – (Népies: az idők örökkévalóságáig, amíg a fizikai mindenség fennmarad).
Neki áll a világ – (neki kedvez az élet, a szerencse).
Nekimegy a nagyvilágnak – (elbujdosik, ismeretlen helyre távozik).
Nem a világ – (nem nagy dolog, nem jelentős, nem számba vehető érték).
Nem ad a világ szájára – (Népies: nem törődik vele, hogy mit beszélnek róla az emberek).
Nem volt rá méltó a világ – (egy személy nem kapta meg a megérdemelt elismerést, noha értékesebb volt, mint legtöbb kortársa).
Német világ – (Történelmi: a Bach-korszak, 1851 és 1859 közötti időszak, amelyre a Habsburg-birodalmi terror volt jellemző).
Nyakába veszi a világot – (elindul, hogy bejárja a messzi vidéket, földet).
Összefolyik a szeme előtt a világ – (rosszullét miatt elájulás környékezi, és nem látja, ami körülötte van).
Övé a világ – (előtte az élet, a boldogulás útja).
Rajta van a világ szeme – (a.) őt, azt figyeli szinte az egész emberiség; b.) ő van a figyelem középpontjában egy nagy közösségen belül).
Rászakad a világ – (nagy megrázkódtatás éri).
Soha, míg a világ világ – (nyomatékosan soha).
Széles a világ / száz mérföld a világ – (a.) nagy a föld, tehát én is elférek rajta, nekem is jut egy hely; b) nem kell feltétlenül együtt vagy egy helyen lenni, maradni egy másik személlyel).
Tied a nagy világ – (az élet minden lehetőségét kedvedre kihasználhatod).
Új világot tár elénk / tár fel – (egy személy, egy mű megmutatja a dolgok új, eddig ismeretlen összefüggéseit).
Vigyáz rá, mint a szeme világára – (nagyon vigyáz rá, nagyon őrzi, védi, gondozza).
Világgá fut – (elmenekül, üldözés elől ismeretlen helyre távozik).
Világgá kürtöli – (nagy hűhóval, feltűnő formában nyilvánosságra hozza, hirdeti, mindenkinek tudomására hozza).
Világgá megy / elmegy világgá – (Népies: szülőföldjéről, lakóhelyéről elbujdosik, ismeretlen helyre távozik).
Világgá züllik – (Népies, régies: közösségéből kiszakadva messzire távozik).
Világnak ereszti – (szabadon távozni engedi).
Világot lát – (főleg külföldi utazással tapasztalatokat, ismereteket szerez).
Világra hasonló/ugyanaz – (Népies, régies: szemmel láthatóan, teljesen hasonló/ugyanaz).
Világra ad/bocsát – (Régies: írásművet, könyvet kiad).
Világra hoz – (anya gyermekét megszüli).
Világra jön – (gyermek megszületik).
Világra szóló – (az egész emberiséget, illetve tekintélyes részét felölelő, foglalkoztató, érintő).
Világtalan világig/világgá/világba – (Régies: a mindenség végéig, végtelen messzire).
Lezárva 7K: 2012. május 9., 14:31
