Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Való szó jelentése

való (melléknév)

Furniture0.jpg

Bizonyos jellemzőkkel létező, igaz; oda illő, oda tartozó, olyan esetben használható.

A fából való tárgyak még ma is nagyon népszerűek. A konyhába való holmikat ne a szobába vidd. Csak olyat mondok, ami való igaz.


Eredet [való < ősmagyar: val, vol (van, létezik) + -ó (melléknévképző) < dravida: -ulla, -ul, -wul (valamivel bíró, valamiből való) < wal, ul (van, létezik)]


További részletezés

1. Egy célra használható, alkalmas a szóban forgó körülmények között; adott szempontból megfelelő; egy feladatra jó.

Felnőttek is használnak gyereknek való játékokat. A konyhasó fejfájás ellen való szer is. A legény levág egy botnak való ágat. Az asszony a boltban kenyérnek való lisztet vesz.


2. A szóban forgó helyről származó; oda tartozó, illő.

A pincébe való szerszámokat ne hagyd az udvaron! A munkatársam vidékre való.


3. A szóban forgó mértéket megtöltő; a szóban forgó mennyiségű.

Egy zsákra való ajándékot kapnak a gyerekek. Az asszony egy szatyorra való élelmiszert vásárol.


4. Ellenőrzés után ténynek bizonyuló; igaz; valóságos; tényleges.

Csak a való állításokat hidd el! A való élet másképp működik, mint kéne.


5. Az elvárásokat, szabályokat kielégítő; helyes; szabad; illendő.

Nem való így viselkedned! A király előtt csak akkor való megszólalni, ha kérdez.


6. Az említett körülmények között történő; bizonyos módon zajló.

A külföldre való utazás sok költséggel jár. A barátjával való találkozó után megkönnyebbült.


7. A szóban forgó jellemzőkkel létező, érzékelhető, fellelhető, tapasztalható.

A gyerekekhez való jóindulatát többször láttuk. Akkoriban lószőrből való takarót használtak.


8. Létező (személy, tárgy, jelenség), amely valóságosan van – gyakran szembeállítva az elképzelttel vagy nem létezővel.

Az élet való dolgaival szerzett tapasztalatokat semmi sem pótolja. Az iskolában tanult dolgokat a való életben is kellene tudni alkalmazni.


9. A szóban forgó személy, dolog irányába mutatott (viszony, magatartás), amely fennáll vele szemben.

Az anya gyerekei iránt való szeretete nem csökken soha. A művész kortársaihoz való viszonya mentes az irigységtől.


10. Vele kapcsolatban megtehető; olyan (személy, tárgy, dolog), amellyel kapcsolatban egy cselekvést csinálni kell vagy lehet.

A szomszéd egy irigyelni való ember. A bekövetkezett kár egy szégyellni való hanyagság következménye.


11. Rá hajlandóság érezhető; olyan (kedv, hangulat), amely cselekvésre ösztönöz.

De jó, táncolni való kedvem van! Búsulni való hangulatban nem lehet élni.


12. Egy közösségben élő (személy, élőlény); a szóban forgó társasághoz tartozó (személy).

A szomszéd faluból való lányt feleségül veszi a gazda fia. A haveri körbe való fickónak nagy híre van.


13. Egy csoportba tartozó (tárgy, dolog); a szóban forgó fajtába sorolható (tárgy, dolog).

A gazda a javából való borral kínálja vendégét. A ritka fajtából való növénynek örül a gyűjtő.


14. Egy időből, korból származó, onnan fennmaradt (tárgy, dolog).

A középkorból való tárgyakat a múzeum őrzi. Az ókorból való piramisok a sivatag szélén állnak.


15. Egy személytől származó, a szóban forgó családból, házasságból származó, a szülőktől született (személy, élőlény).

Az elvált férfival él az első házasságából való gyereke. A híres csődörtől való csikó szépen fejlődik.


16. Egy személytől eredő; a szóban forgó személy, közösség által végrehajtott, készített (alkotás, tett).

A levelet legépelő titkárnőtől való javítás alig látszik a papíron. A ház tulajdonosától való részt hozzáépítették az eredeti épülethez.


17. Régies: A mondott helyen létező (személy, tárgy, dolog).

A gazda városban való háza üresen áll az év nagy részében, mert csak télen költöznek be oda. A férfin való ruha szépen áll rajta.


18. Régies: A mondott időben létező (személy, tárgy, dolog), amely fennállhat egy időpontban vagy időtartam alatt is.

Az ideig-óráig való siker előbb-utóbb elszáll. A család a délben való harangozáskor ül asztalhoz vasárnaponként.


19. Régies: A mondott helyzetben létező (személy, tárgy, dolog).

A baj nélkül való állapotért felelősséget kell vállalni, hogy fennmaradjon. A derékig való vízben már lehet úszni.


20. Régies: A mondott fajtájú (élőlény, dolog), amely saját csoportjának lényegét jól mutatja.

A fiatalember való férfiassága nehéz időkben nyilvánul meg igazán. A lány való nőiességét kiemeli a csinos ruha.


21. Régies: Olyan anyagból álló (építmény, tárgy); a szóban forgó dologból készült (tárgy).

Az üvegből való váza könnyen törik. A kőből való ház szilárd alapokra épült.


Nyelvtani adatok

Csak a Reklámmentes WikiSzótár.hu előfizetői számára használható funkció. Bejelentkezés >>>

Kifejezések

Ez nem ide való – (a.) nem itt a helye; b.) nem tartozik a tárgyhoz).


Festeni való – (nagyon szép, csinos, mutatós).


Gyehennára/pokolra/égetni való – (a legnagyobb büntetést érdemlő személy).


Kutyának se való – (az ember számára megalázóan rossz).


Ölbe való gyermek – (olyan kisgyerek, akit sokat kell vinni, mert még hamar elfárad a járásban).



való (főnév)

1. Létező és érzékelhető dolog; a teljes valóság.

Nem tudom, álom-e vagy való, amit láttam. Valóra vált egy régi tervem.


2. A szóban forgó személy önmaga mint lény; testi és lelki jellemzők együttesen; az „én”.

A düh néha kivetkőztet az emberi valóból. A férfi teljes valóját átjárja a döbbenet.


3. Igazi egyéni lényeg; más hasonlótól megkülönböztető sajátos jelleg.

A dühöngő ember kifordul saját valójából. A részeg ember elfelejti valóját.


4. Igaz állítás, beszéd; leellenőrizhető vagy érzékelhető igazság.

A tanúnak csak a valót szabad válaszolni a feltett kérdésre. A kutató a valót írja le tanulmányában.


Nyelvtani adatok

Csak a Reklámmentes WikiSzótár.hu előfizetői számára használható funkció. Bejelentkezés >>>

Kifejezések

Valóra válik – (egy terv, szándék, gondolat már nem csak képzeletben van meg, hanem az anyagi világban is létezni kezd).


Valóra vált – (a.) tervet, szándékot, gondolatot az anyagi világban megvalósít; b.) elméletet a gyakorlati életbe átültet).



-való (melléknévképző)

1. Az említett helyen, időben létező (személy, tárgy, dolog).

jelenvaló, múlt századba való

A józan ész érvényessége örökkévaló igazság.


2. Az említett helyről származó.

errevaló, odavaló

Idevaló ember a híres színésznő is: épp a mi utcánkban született.


3. Az említett célra alkalmas (tárgy, dolog).

valamirevaló, látnivaló

Ha szórakozni akartam, mindig megvolt a rávaló pénz.


4. Az említett jellemzővel leírható (személy, dolog).

rendjénvaló helyénvaló

Tanulni sosem hiábavaló ügy.


5. Az említett sorsot, hozzáállást érdemlő (személy, tárgy).

bitóravaló, imádnivaló

A színdarabban csapnivaló színészek játszottak.


6. Az említett testrészen viselt (tárgy).

nyakbavaló, fejrevaló

A fülbevaló ékszer viselése nők szokása.



-való (főnévképző)

1. Az említett helyen levő, onnan származó személy.

Az idevalókat ismeri mindenki, aki itt él. Az odavalók más mintájú ruhát hordanak.


2. Az említett beosztási helyzetben, rangban lévő személy.

alattvaló, szegény sorba való

A katona csak azt fogadja el feljebbvalóként, aki bátorságot mutat.


3. Az említett jellemzővel leírható dolog.

rendjénvaló, helyénvaló

Tanulni sosem hiábavaló. – Ne foglalkozz ezzel a semmirevalóval!


4. Az említett célú dolog.

tudnivaló, rágcsálnivaló

Mindig gondoskodunk arról, hogy legyen elég ennivaló a kocsiban.


5. Az említetthez szükséges dolog.

útravaló, uzsonnáravaló

Ha főzni akarsz, legyen meg minden hozzávaló.


6. Az, amivel az említett cselekvést el kell végezni.

mondanivaló, látnivaló

Nagyon sok tanulnivaló van még számomra a világban.


7. Az említett sorsot, hozzáállást érdemlő személy.

bitóravaló, imádnivaló

A színészek csapnivalóak voltak.


8. Az említett testrészen viselt tárgy.

nyakbavaló, fejrevaló

A fülbevaló viselése a nők szokása.


Lezárva 7K: 2013. április 16., 17:29




WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)