Társalgás szó jelentése
társalgás (főnév)
1. Közvetlen hangú szóváltás illendőségből, udvariasságból vagy időtöltésből egy témáról, főleg mindennapi vagy egyszerű, személyes érdekű dolgokról; hosszasabb, baráti hangú eszmecsere egy másik személlyel.
A két ember társalgása egyre barátibb lett. A vonaton gyakran alakul ki két idegen utas közt társalgás.
2. Könnyed fecsegés egy nem illő helyen vagy alkalommal.
– A tanítás alatt ne kezdjetek társalgást egymással! – mondja a tanár az óra elején. A gyászolók megbotránkoznak azon, hogy két jelenlevő fiatal hangos társalgást folytat a temetés alatt.
3. Beszédmód, ahogyan egy személy eszmét cserél, szót vált.
A fiatalokra a könnyed társalgás a jellemző. A férfi társalgása szórakoztató és megnyerő volt a csinos nőnek.
4. Párbeszédes nyelvtanulási forma; amikor két személy egy beszédhelyzetben a megtanulandó nyelven egymással szót vált, és ezt egy nyelvkönyvben leírták, vagy meghallgatható, esetleg megnézhető formában, átirattal rögzítették.
A fiatalember angol társalgást hallgat a vonaton. A társalgás egy telefonos taxirendelésről szól.
5. Régies, elavult: Társasági élet; más személlyel vagy személyekkel folyó társas érintkezés.
A vidékről érkező fiatalembert a rokona bevezeti a városi társalgásba. A pesti társalgás pezsgő rendezvényekről híres.
Eredet [társalgás < társal(o)g + -ás (főnévképző)]
