Tábor szó jelentése
tábor (főnév)
1. olyan hely, ahol sátrakat vagy más ideiglenes épületeket építenek fel katonák, gyerekek stb. csoportja számára.
Sok gyerek megy nyáron táborba.
2. Az a hely, ahol egy hadsereg bizonyos ideig megáll, s ahol csata alatt a felszereléshez tartozó tárgyakat őrzik.
3. Hadsereg.
Az ellenség tábora közeledett felénk.
Eredet [tábor < ómagyar: tábor (had) < török: tabur (sereg, csapat)]